"Bét Jahve", Jahve háza. E néven emlegetik a korabeli források azt az
épületet, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem ezer éven keresztül a zsidó
vallás egyedüli hivatalos központját, az izraeli államiság jelképét és
összetartó erejét jelentette. A jeruzsálemi Mórija-hegy csúcsán emelkedő Első és
Második Szentély az ókori Közel-Kelet építészeti szempontból is egyedülálló
remeke volt: valószínűleg nem túlzás a babilóni Talmud azon kijelentése, mely
szerint "aki a Templomot nem látta, még semmi szépet nem látott a világon". A
jeruzsálemi Szentély(ek) története a zsidó nép hányattatott sorsának példázata
és előképe: rombolások, fosztogatások és újjáépítések követték egymást
korszakonként; s amióta Titus római tábornok légiói 70-ben a földdel tették
egyenlővé az épületet – vagyis csaknem kétezer év óta –, a vallásos zsidóság
és a keresztény világ jelentős részét lázas izgalomban tartja a kérdés: vajon
felépül-e, s ha igen, mikor, a Harmadik Szentély? Az izraeli hatóságok attól
tartanak, hogy a ma megoldhatatlannak látszó probléma némelyeket a millenniumi láz
hevében erőszakos cselekedetekre indíthat.